8 mítosz a kórokozók vizsgálatáról

1. mítosz

A környezeti kórokozók vizsgálata nem javítja az élelmiszerbiztonsági programomat.

A legtöbb kórokozókra vonatkozó szabályozás a végtermék vizsgálatát írja elő, mielőtt egy élelmiszer-előállítási tétel biztonságosan forgalomba hozható és kiskereskedelmi forgalomba kerülhet. A végtermékek vizsgálatával kapcsolatban azonban számos kihívás merül fel. Először is, az olyan változók, mint a háttérmikroflóra, a gátló tulajdonságok, a pH-szint és a sókoncentráció megnehezítik a kórokozók kimutatását. Másodszor, a mintavételi módszerek és a minta heterogenitása pontatlansághoz vezethet, különösen, ha a szennyeződés szintje nagyon alacsony. Hogyan lehetnek biztosak az élelmiszer-előállítók abban, hogy a vizsgált minták száma elegendő ahhoz, hogy a tétel teljesen mentes legyen a veszélyes kórokozóktól? A környezeti vizsgálatok nagyon hasznos eszköznek bizonyultak számos élelmiszer-biztonsági programban, és az FDA élelmiszer-biztonsági modernizációs törvénye (FSDA) szerinti megelőző ellenőrzések részeként adaptálták őket. A környezeti megfigyelési programok (vagy EMP) lehetővé teszik az élelmiszer-előállító számára, hogy megtalálja a termelési területeken a növekedési réseket, és intézkedéseket tegyen az élelmiszer-szennyezéssel kapcsolatos kockázatok kiküszöbölésére. A kórokozó-szennyezés magas kockázatával rendelkező területekről mintát kell venni, mivel a környezeti vizsgálatok célja a pozitív eredmények megtalálása. A monitoring célja a potenciális kórokozók kiirtása a létesítményből és a gyártósorról, mielőtt a tényleges szennyeződés bekövetkezne, és az élelmiszer-előállítóknak korai jelzést ad a szennyeződés kockázatáról/problémájáról.

2. mítosz

A házon belüli kórokozó-vizsgálat jelentős beruházásokat igényel

A szolgáltató laboratóriumok gyakran azt mondják az ügyfeleknek, hogy túl drága és fáradságos az élelmiszer-kórokozók vizsgálata saját létesítményükben. Ez igaz lehet, ha szabványos eljárásokat (FDA BAM, ISO) alkalmaznak, mivel ezek általában sok gyakorlati időt igényelnek. Más módszerek, mint például az ELISA és a valós idejű PCR drága berendezéseket igényelnek. Valójában a házon belüli vizsgálatokhoz csak egy inkubátorra van szükség a dúsítási fázishoz és egy mérlegre a minták méréséhez. Az autokláv opcionális, és csak akkor, ha a saját táptalajokat kívánja sterilizálni, vagy a hulladékok ártalmatlanításához. Szükség lehet egy külön helyiségre is a dúsításhoz és a teszteléshez. A laterális áramlási csíkok használata esetén nincs szükség semmilyen extra berendezésre az eredmények értelmezéséhez, ezért nincs szükség jelentős beruházásra.

3. mítosz

A kórokozók vizsgálatához jól képzett személyzetre van szükség

A kórokozókra vonatkozó gyors módszerek racionalizálódtak azokból az időkből, amikor csak magasan képzett mikrobiológusok tudták elvégezni az ilyen teszteket, számtalan csővel, lemezzel és éles szemmel együtt. A módszertől függően még mindig különböző készségekre van szükség, de sok tesztkészletet képzett személyzet is hatékonyan működtethet. Nem minden vizsgálati módszerhez van szükség magasan képzett személyzetre. Sok vállalatnál előfordulhat, hogy a laboratóriumi személyzetet a gyártóüzemből helyezték át, és nem feltétlenül rendelkeznek tudományos fokozattal. A vizsgálati módszereknek ezért egyszerűnek és robusztusnak kell lenniük, minimális lépésekkel, hogy segítsék a laboratóriumi munkafolyamatok racionalizálását és minimalizálják a hibalehetőségeket. A laboratóriumnak azt is tudnia kell bizonyítani, hogy a személyzetet kiképezték az adott vizsgálati módszerre. Egyes vállalatok részt vesznek jártassági tesztprogramokban is, hogy biztosítsák, hogy a laboratóriumi személyzetük önállóan is képes legyen pontos vizsgálati eredmények elérésére.

4. mítosz

A laboratóriumi biztonsági követelmények visszatartják a kisvállalatokat a saját vizsgálatok elvégzésétől

Az úgynevezett 2. kockázati csoportba tartozó élelmiszer-kórokozók, mint például a szalmonella, a Listeria és az E.coli O157, néhány kisebb módosítással kezelhetők a helyiségekben. Az ebbe a kockázati csoportba tartozó kórokozók nem tekinthetők veszélyesnek a laboratóriumi dolgozókra és általában a közösségre. Az EN 12128 (európai szabvány), Biosafety in Microbiological and Biomedical Laboratories (US Centers for Disease Control and Prevention) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Biosafety Manual (biológiai biztonság kézikönyve) szerint az ilyen helyiségeket a biológiai veszély szimbólummal kell megjelölni és a hozzáférést korlátozni kell. Csak a kórokozókkal dolgozóknak szabad bejutniuk ebbe a laboratóriumi helyiségbe. A helyiségben lévő felületeknek ellenállónak kell lenniük a vegyi anyagokkal és így a fertőtlenítőszerekkel szemben is. Ezeket a laboratóriumi biztonsági követelményeket a kis élelmiszer-előállítók könnyen kezelhetik.

5. mítosz

Nem tudom ártalmatlanítani a szennyezett vizsgálati anyagot

De igen, megteheti. Íme három lehetőség a biztonságos ártalmatlanításra: 1. Használjon autoklávot, és állítsa be a hőmérsékletet 121 °C-ra legalább 20 percre. Az anyag most már biztonságosan ártalmatlanítható maradék hulladékként. 2. Használjon mikrohullámú fertőtlenítő rendszert. Az anyag most már biztonságosan ártalmatlanítható maradék hulladékként. 3. Bízzon meg egy hulladékkezelő céget ezzel a feladattal. Ők speciális konténereket rendelnek a szennyezett hulladék összegyűjtésére és ártalmatlanítására.