Mennyire GMO-mentes a "GMO-mentes"? A géntechnológiával módosított növényekre vonatkozó globális szabályozások, címkézési egyezmények és vizsgálati követelmények dekódolása

A géntechnológiával módosított növények előállítására szolgáló technológiák fejlődésével párhuzamosan a termesztésüket, importjukat és exportjukat szabályozó előírások is megsokszorozódtak és kiigazításra kerültek. Donna Houchins, a Romer Labs kutatás-fejlesztési szakértője ismertet néhány fontos területet, például a címkézést, és megvitatja, hogy a termelők és a kereskedők hogyan tudnak megfelelni a változó szabályozási környezetnek. Donna Houchins, a Romer Labs® kutatás-fejlesztési szakértője

A géntechnológiával módosított növények világszerte széles körű népszerűségre tettek szert. A kukorica, a szójabab, a gyapot és a repce a leggyakrabban forgalmazott GMO-növények. Jelenleg világszerte 229 különböző kukoricatulajdonság vagy tulajdonsághalmaz, 62 gyapottulajdonság vagy tulajdonsághalmaz, valamint 41 különböző szója- és repcetulajdonság vagy tulajdonsághalmaz rendelkezik élelmiszer, takarmány vagy termesztés céljából történő jóváhagyással legalább egy országban. Ezek az engedélyek az egyes engedélyező országoktól függően változnak. Sok növényt exportcéllal ültetnek; ezek olyan országokba kerülhetnek, ahol az engedélyezési vagy címkézési jogszabályok eltérnek a származási országéitól. Az olyan országok, mint az USA, Brazília, Argentína, India és Kanada, ahol a legnagyobb területet szánták GMO-növények termesztésére, kiterjedt engedélyeket vezettek be az élelmiszer- és takarmánytermesztésre, valamint számos esemény és halmaz termesztésére. Ezzel szemben sok exportált anyag olyan országokba juthat, ahol eltérő engedélyezési vagy címkézési követelmények vannak érvényben. Az Európai Unió legtöbb tagországa például betiltotta a géntechnológiával módosított növények termesztését. Csak néhány ország, például Spanyolország és Portugália engedélyezi a géntechnológiával módosított növények telepítését. Ugyanakkor az Európai Unió a világ vezető importőre a géntechnológiával módosított növények terén. Évente több mint 30 millió tonna biotechnológiával előállított kukoricát és szóját importálnak az állatállomány takarmányozására1. Ahhoz, hogy ez a GMO-növényekkel folytatott erőteljes kereskedelem megfeleljen a jogi követelményeknek, a GMO-kat telepítő és exportáló termelőknek alaposan ismerniük kell a különböző országok szabályozását. Minden ország önállóan dönt arról, hogy a termesztés, a behozatal és az élelmiszerekben vagy takarmányokban való felhasználás megengedett-e, és korlátozásokat állapít meg az engedélyezett eseményekre és halmazokra vonatkozóan. Ezen túlmenően minden ország saját címkézési törvényeket határoz meg, amelyek szabályozzák, hogy mikor értékesítik ezeket a növényeket. Egyes országok engedélyezik a géntechnológiával módosított növények termesztését és behozatalát (pl. USA), egyes országok csak a termesztést tiltják, de a behozatalt engedélyezik (pl. Ausztria), egyes országok pedig mind a termesztést, mind a behozatalt tiltják (pl. Oroszország).

Engedélyezett és nem engedélyezett növények

Amikor egy termény megérkezik a célországba, gyakran megvizsgálják, mielőtt elszállítanák a végső célállomásra. Ezek a vizsgálatok olyan géntechnológiával módosított növényeket mutathatnak ki, amelyek a fogadó országban nem engedélyezettek, de a származási országban engedélyezettek lehetnek. Egy másik gyakori forgatókönyv szerint a GM-növények ismeretlen vagy nem engedélyezett országba érkeznek. A GM-növények behozatalát tiltó törvények jelentik a belépés elsődleges akadályát. Általában csak az engedélyezett események behozatala engedélyezett. A nem engedélyezett eseményeket nem engedik be a fogadó országba, és visszaszállítják a származási országba, ami az exportőr számára magas költségeket eredményez. A nem engedélyezett események a származási országon belüli visszahívás miatt is magas költségeket okozhatnak, ha nem szándékolt piacokra jutnak (például egy olyan növény, amelyet élelmiszerekben találnak, de csak takarmányozásra van engedélyezve). Az EU-ban hatályos szabályozás példaként szolgál: az "EU nyilvántartása az engedélyezett GMO-król2" című oldalon megtalálható az összes engedélyezett, visszavont és függőben lévő termény listája. Az exportőröknek figyelembe kell venniük ezt a listát, amikor az Európai Unióba szállítanak. Ha egy terményt Európába szállítanak, és kiderül, hogy nem engedélyezett eseményt tartalmaz, akkor azt vissza kell szállítani a származási országába. Más országok hasonló listákkal és behozatali szabályokkal rendelkeznek.

Egy rövid esettanulmány: hogyan különböznek a GMO-jelölési követelmények az EU-ban és az USA-ban

Az egyes országok eltérő címkézési törvényei jelentik a GMO-import második akadályát. Ezek országonként nagyon eltérőek. Az Európai Unió rendelkezik az egyik legszigorúbb jogszabályokkal a géntechnológiával módosított növényekre vonatkozóan. Az EU-ban minden GMO-t tartalmazó élelmiszer- és takarmányszállítmányt címkével kell ellátni, függetlenül attól, hogy mennyire könnyű kimutatni: A GMO-tulajdonságokat köztudottan nehéz kimutatni a magasan finomított olajokban. A nem szándékos vagy technikailag elkerülhetetlen GMO-szennyezés küszöbértéke összetevőnként akár 0,9% is lehet. Ez egy rendkívül fontos megkötés; ez azt jelenti, hogy egy élelmiszer-szállítmány akár 0,6% géntechnológiával módosított kukoricát és 0,7% géntechnológiával módosított szóját is tartalmazhat, és ennek ellenére nem esik a címkézésre vonatkozó szabályozás hatálya alá, mivel összetevőnként 0,9% megengedett. Ha azonban két különböző tulajdonságú GM-kukoricát használnak, és az egyik 0,5%-ot, a másik 0,6%-ot tartalmaz, akkor a címkézés szükséges lenne, mivel a GM-kukorica összege 1,1%-ot tenne ki. Ezzel szemben az USA nemrégiben új címkézési törvényt adott ki, amely a tervek szerint 2020 januárjában lép hatályba a nagy gyártók esetében, 2021 januárjában pedig a kis gyártók esetében. Ezt megelőzően az Egyesült Államokban nem volt országos címkézési törvény. Ez az új törvény kimondja, hogy minden összetevő legfeljebb 5%-ban tartalmazhat GMO-t, ha az technikailag elkerülhetetlen és nem szándékos (Az új címkézési törvényről bővebben lásd a lenti betétlapot). A GMO-összetevők minden szándékos felhasználását azonban a mennyiségtől függetlenül fel kell tüntetni. Ezért azoknak az amerikai gyártóknak, akik az EU-ba kívánnak szállítani, ügyelniük kell arra, hogy egyik szállítmányuk sem tartalmazhat összetevőnként 0,9%-nál többet, hogy az EU-ban ne kelljen címkézni a termékeket, noha a saját szabályozásuk legfeljebb 5%-ig engedélyezné az elkerülhetetlenül vagy nem szándékosan hozzáadott GMO-kat. Brazíliában a küszöbértéket 1%-ban állapították meg. Japánban szintén 5%-os küszöbértéket alkalmaznak. Argentína és Kanada nem rendelkezik a GMO-k címkézésére vonatkozó jogszabályokkal. Az exportőrök feladata, hogy ügyeljenek arra, hogy szállítmányaik megfeleljenek a célországok címkézési követelményeinek, ne csak a hazájukéinak, mivel a fogadó országnak szigorúbb címkézési követelményei lehetnek. A visszahívások vagy a szállítmány visszautasítása ilyen helyzetekben megterhelő, többletköltségekhez vezethet.

Termékalapú vs. folyamatalapú GMO-k

Az olyan új génszerkesztő eszközökkel, mint a CRISPR-Cas9, előállított termékek eltérő szabályozás alá eshetnek a különböző országokban. A CRISPR a "clustered regularly interspaced short palindromic repeats" (klaszterezett, rendszeresen egymás között elhelyezkedő rövid palindromos ismétlődések) rövidítése. A Cas9 egy olyan enzimre utal, amely a CRISPR-szekvenciákat használja útmutatóként a DNS meghatározott szálainak felismeréséhez és hasításához. Ez az új technika lehetővé tette a kutatók számára, hogy nagyfokú pontossággal szerkesszék bármely szervezet genomját. A növénynemesítésben való alkalmazás esetén a különbség a hagyományos GMO-fejlesztési eszközök és a CRISPR-Cas9 között az, hogy a hagyományos technológiákban a gén beépítéséhez biofegyvereket (a "génágyút") vagy idegen baktériumokat (jellemzően Agrobacteriumot) használnak, míg a CRISPR-Cas9 esetében a pontos genomszerkesztés idegen organizmusok használata nélkül történik. A CRISPR-Cas9 eredményei megkülönböztethetetlenek lehetnek a hagyományos növénynemesítési technikák, a mutagenezis vagy a természetben előforduló véletlenszerű mutációk eredményeitől. Ez viszont vitát váltott ki arról, hogy a CRISPR-Cas9 segítségével módosított növények GMO-nak minősülnek-e. A "GMO" meghatározása, amely a címkézési törvényi követelmények végrehajtását kiváltja, országonként eltérő, és ezért egyes országok a CRISPR-Cas9 tulajdonságokat GMO-nak tekintik, míg mások nem. Az Egyesült Államokban például a "biotechnológiával előállított" termék jogi meghatározása "termékalapú", és a biotechnológiával előállított élelmiszert úgy határozza meg, mint bármi, ami kimutathatóan laboratóriumi technikákkal módosított genetikai anyagot tartalmaz, és amelynek módosítása nem található meg a természetben, és nem is hagyományos nemesítéssel történt. Ez a meghatározás szerepel a 2020-ban hatályba lépő új címkézési törvényben. Az Európai Unió definíciója "folyamatalapú", és a géntechnológiával módosított szervezetet úgy határozza meg, mint "olyan szervezet - az ember kivételével -, amelynek genetikai anyagát olyan módon változtatták meg, amely a természetben párosodás és/vagy természetes rekombináció útján nem fordul elő". E meghatározások alapján az Egyesült Államok nem tekinti GMO-nak a CRISPR-Cas9 által létrehozott tulajdonságokat, míg az Európai Unió igen.

Nyomonkövethetőség

Az Európai Unióban a GMO-élelmiszerek és takarmányok minden egyes tételét nyomon kell követni az ellátási lánc minden egyes lépése során. Amennyiben megalapozottan felmerül a gyanú, hogy az élelmiszer vagy takarmány géntechnológiával módosított terménnyel szennyeződött, a nyomonkövethetőségi intézkedések biztosítják, hogy a hatóságok képesek legyenek a terményt nyomon követni, és szükség esetén kivonni a forgalomból. A piaci szereplőknek írásban kell tájékoztatniuk a vásárlókat, ha egy termék géntechnológiával módosított, vagy ha az GM-összetevőket tartalmaz. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell az ilyen GMO-k egyedi azonosítójára vagy azonosítóira vonatkozó információkat, és a piaci szereplőknek biztosítaniuk kell, hogy ezt az információt továbbítsák azoknak, akik a következőek lennének az ellátási láncban. Minden gazdasági szereplőnek öt évig nyilvántartást kell vezetnie az ellátási lánc valamennyi tranzakciójáról. Ezeknek az információknak azonosítaniuk kell, hogy ki volt az előző és a következő szereplő az egyes ellátási láncokban. Az EU az egyetlen olyan joghatóság, ahol ilyen nyomon követési követelmények vannak érvényben.

A jogi megfelelőség biztosítása GMO-vizsgálatokkal

Mivel a címkézési jogszabályok és engedélyek rendkívül eltérőek a világon, a GMO-k vizsgálata kulcsfontosságú a gabona országról országra történő szállításának megkönnyítése szempontjából. A vizsgálatot a gabonatermelők és -exportőrök által meghatározott különleges minőségellenőrzési kritériumok teljesítéséhez vagy a felvásárlók szerződéses követelményeinek teljesítéséhez is lehet használni. Az exportőrök és gabonakezelők által végzett tipikus vizsgálatok közé tartoznak az oldalsó áramlási eszközök és az ELISA tesztkészletek. Mindkét módszerrel az adott GMO növény által termelt specifikus új fehérjéket vizsgálják, és lehetnek mennyiségi vagy minőségi módszerek. Ezek gyors tesztek, amelyeket jellemzően a gabonakezelő létesítményekben végeznek. Az érdeklődésre számot tartó specifikus DNS-módosítás PCR-vizsgálata is elvégezhető. Ez egy olyan laboratóriumi vizsgálat, amely kimutathatja a GMO-növénybe beillesztett DNS-ben lévő promótert és terminátort, vagy specifikus lehet egy adott eseményre.

GMO-meghatározások és címkézés: egy összetett tájkép

Nemcsak a jogi követelmények különböznek országonként, hanem a GMO fogalmának meghatározása is drasztikusan eltérő. A különböző jogszabályok rámutatnak a GMO-k vizsgálatának szükségességére, mivel máskülönben váratlanul magas költségekhez vezethetnek, ha például egy exportőr megpróbál egy terményt olyan országba szállítani, ahol azt nem engedélyezték; ilyen esetben általában az exportőrnek kell viselnie a visszaküldés költségeit... Az Egyesült Államokban új címkézési törvényeket vezetnek be, és más országok jelenleg tárgyalnak arról, hogy az új növényszerkesztési technikákat hogyan fogják szabályozni. Annak érdekében, hogy a globális gabonakereskedelemben részt vevők alkalmazkodni tudjanak a GMO-szabályozás bonyolultságához, a vizsgálati lehetőségek széles palettája egyértelműséget biztosíthat és csökkentheti a kockázatot. A következő cikk részletesebben foglalkozik a GMO-vizsgálatok általános megoldásaival.