Voltar para a Biblioteca Romer
A pontosság az az ár, amit a gyorsabb eredményekért fizetünk?
Gyorsaság vagy pontosság? Választanunk kell? A megfelelő technológiák alkalmazásával és az alapvető mintavételi irányelvek betartásával a pontosság feláldozása nélkül csökkenthető az eredményig eltelt idő.
Ha egy gabonaelosztó létesítményt látogatunk meg, gyakori látvány, hogy számos teherautó sorakozik a gabona átvételi pont előtt. Az aratási szezonban akár 100 teherautó is sorakozhat egy adott napon. Az átvételi pontnak gyors döntést kell hoznia arról, hogy a teherautók olyan gabonát szállítanak-e, amely a meghatározott mikotoxin-szennyezettségi határértékek alá esik, és ezért beengedhető a létesítmény üzemébe. Azokban az aratási években, amikor a szennyezettségi szintek magasak, minden teherautó rakományát megvizsgálják és elemzik mikotoxinokra, mielőtt a létesítménybe engednék. Ezt gyorsan kell elvégezni, mert a lehető leghamarabb rendelkezésre álló eredmények jelentősen lerövidítik a várakozási időt a sor végén. A gyors vizsgálatvégzés kulcsfontosságú, de milyen mértékben veszélyezteti ez a pontosságot? Ez két fontos kérdés, amellyel a következőkben foglalkozunk. A válasz megadásához először is meg kell határoznunk az ilyen alkalmazáshoz megfelelő módszert.
Minden teherautót egymás után szondáznak és elemeznek; ezért gyors, könnyen használható, egyetlen mintát tartalmazó vizsgálati módszerre van szükség. Az LFD (Lateral Flow Device) tesztek, más néven csíktesztek vagy mérőlapok, az egyik leggyorsabb vizsgálati módszer, amely tökéletesen megfelel ennek a forgatókönyvnek. Egyszerűségüknek köszönhetően ezeket a teszteket szinte bárki elvégezheti, aki rendelkezik alapfokú képzettséggel, és jellemzően alig tíz perc alatt analitikus eredményt adnak. Ez lehetővé teszi a gyors döntést arról, hogy egy teherautó hasznos rakománya befogadható-e a gabonaelszívó létesítményébe.
Publicado em:
Mikotoxin
Hogyan működnek az oldalsó áramlású eszközök
A gyors LFD-vizsgálati eredmény érdekében a gabonamintát őrlik és újszerű, vízalapú extrakciós oldatokkal extrahálják, majd ezt követően mindössze három percig tart a fejlesztés, hogy látható teszt- és kontrollvonalak alakuljanak ki. Egy olvasóval kombinálva a vonalakat ezután a mennyiségi meghatározáshoz használják. A háromperces LFD-fejlesztés során a mintaextraktum átfolyik a csíkon, és a mikotoxin-specifikus antitestek megkötik a mintában lévő mikotoxinokat. Ezek a blokkolt antitest-helyek ezután nem tudnak kötődni az LFD tesztvonal látható aranykolloidokhoz kapcsolt antitestekhez, ami alacsonyabb tesztvonal-intenzitást eredményez. Ezért minél magasabb a mikotoxin-koncentráció a mintában, annál alacsonyabb a tesztvonal intenzitása. A kontrollvonal megköti az antitest-aranykonjugátumok bármely feleslegét, és látható vonalat eredményez, amely bizonyítja, hogy az LFD-fejlesztés sikeres volt. Ilyen gyors és megfizethető vizsgálati eredményt más kereskedelmi vizsgálati módszerrel nem lehet előállítani. Ezért az LFD technológia egyedülálló erősségét mutatja a vételi pontok elemzésében.
Mi van még odakint?
A piacon más mikotoxin gyorsteszt módszerek, például enzimhez kötött immunszorbiens tesztek (ELISA) is rendelkezésre állnak. Az ELISA-tesztek azonban minden egyes elemzéshez kalibrációs görbét igényelnek, ami körülbelül 20 percet vehet igénybe a végeredmény elkészítéséhez. Ezért az ilyen módszerek csak akkor kivitelezhetőek, ha több mintát párhuzamosan elemeznek ugyanazon kalibrációs görbe segítségével. A mikotoxin-vizsgálati módszerek másik csoportja a referencia-vizsgálati módszerek, beleértve a nagy teljesítményű folyadékkromatográfiát (HPLC), valamint a folyadékkromatográfiát tandem tömegspektrometriás detektálással (LC-MS/MS). Ezek tipikus laboratóriumi módszerek, amelyekhez nagy pontosság és reprodukálhatóság társul. Az ilyen módszerek hátránya, hogy magasan képzett személyzetet igényelnek, és akár egy napot is igénybe vehetnek az analitikai eredmény eléréséhez. Ezért alkalmatlanok a gabonaátvételi pontokon történő alkalmazásra.
A pontosság nagy kérdése
Minél gyorsabb egy analitikai módszer, annál gyakrabban merülnek fel aggályok a pontosságával kapcsolatban. Mennyire pontosak tehát az LFD-tesztek? Az LFD-technológia és az ELISA-tesztek egyaránt az antitest-antigén reakció kimutatási elvét alkalmazzák, amelyben egy specifikus antitest egy adott érzékenységgel kimutatja az egyedi antigént, ebben az esetben egy mikotoxint. Mindkét tesztrendszert hitelesített referenciaanyagokkal kalibrálják, és az eredményeket alapos validálási vizsgálatok során akkreditált referencia-módszerekkel hasonlítják össze. Mindazonáltal előfordulhat, hogy egyes vizsgálati módszerek nem felelnek meg az üzemeltető elvárásainak.
Mi romolhat el?
A helyes mintavételezés (lásd a szövegdobozt) a pontos vizsgálati eredmények előállításának kulcsa. A nagy gabonatételeket (pl. teli teherautók vagy uszályok) meg kell vizsgálni mikotoxinokra, mielőtt azokat a létesítménybe fogadják. Rendkívül fontos, hogy az elemzéshez reprezentatív mintákat vegyenek. Az egyik legjelentősebb tényező, amely befolyásolhatja az analitikai eredményt, az árumátrix. Ideális esetben vizsgálati módszereket dolgoznak ki bármilyen élelmiszer- vagy takarmányminta mikotoxin-szennyezettségének elemzésére. Korlátozó tényező azonban, hogy a különböző élelmiszer- vagy takarmányminták különböző összetevőket tartalmazhatnak, amelyek kémiai szerkezetüktől és tulajdonságaiktól függően befolyásolhatják az analitikai eredményt. Az antitest-alapú gyorsteszteket gyakran befolyásolják bizonyos mátrixkomponensek, amelyek jelentős hatással lehetnek az antitest-analit kötődési reakcióra, és potenciálisan megkérdőjelezhető eredményeket adhatnak. A tesztkészlet-gyártók előtt az a kihívás áll, hogy csökkentsék vagy kiküszöböljék ezeket az interferenciákat, például specifikus antitest-fejlesztések és mátrixvalidálások révén. További hibaforrások lehetnek a környezeti tényezők, mint például a környezeti hőmérséklet a tesztek során. Az antitest-antigén kötődési reakció - minden immunkémiai teszt kimutatási elve - hőmérsékletfüggő. A pontos eredmények érdekében a gyártók olyan inkubátorokat fejlesztettek ki, amelyek állandó hőmérsékletet biztosítanak, így kiküszöbölve a hőmérséklet-ingadozás okozta interferenciákat. Az analitikai tesztek kezelőit megfelelően ki kell képezni a tesztek pontos elvégzéséhez. A különböző vizsgálati módszerek különböző kezelői szaktudást igényelnek.Az LFD-tesztek a legkönnyebben elvégezhető mikotoxin-tesztek. Az alapfokú képzés elegendő ahhoz, hogy a kezelői hibákat minimálisra csökkentsük az ilyen módszerek esetében.
Mintavételi hiba
Az analitikai mikotoxin-szöveg eredményének teljes hibája a mintavételi, mintaelőkészítési és analitikai hibák összege. A mintavételi hiba járul hozzá a végeredmény hibájának legnagyobb részéhez. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a mikotoxinok egyenetlenül oszlanak el az ömlesztett gabonamintákban, ezért a mintaelőkészítés és a tényleges mérés folytatása előtt elengedhetetlen a reprezentatív minta vétele. Ahhoz, hogy egy ömlesztett mintatételből reprezentatív mintát kapjunk, több helyről több részletmintát kell venni. Ezeket a részmintákat ezután egyesítik, hogy egy gyűjtőmintát alkossanak, majd homogenizálás és mechanikus osztó segítségével történő további felosztás után analitikai mintát vesznek a későbbi mintaelőkészítéshez. Ezeket az eljárásokat a hatóságok, például az Európai Bizottság (EC 401/2006 és EC 519/2014) hivatalos mintavételi tervei írják le. A végső analitikai eredményt nagymértékben befolyásoló tényezők miatt alapvető fontosságú, hogy a mintavételi hiba a lehető legkisebb legyen. Ennek legegyszerűbb módja a mintavételi terven belül a mintavételi helyek számának, valamint a növekményes minták mintaméretének növelése.
Mi a tesztkészlet gyártójának felelőssége?
Mit tehet a tesztkészlet gyártója annak érdekében, hogy a tesztkészleteivel előállított eredmények pontosak és megbízhatóak legyenek? Először is, a tesztkészlet gyártójának fel kell világosítania a felhasználókat a helyes mintavétel fontosságáról, mivel ez döntő fontosságú az eredmények pontossága szempontjából. Ezután az USDA GIPSA vagy az AOAC iránymutatásait követő validálási vizsgálat elvégzésével kell bizonyítania a tesztkészlet pontosságát. A tesztkészletet be lehet nyújtani ezekhez a hivatalos szervekhez külső, harmadik fél által végzett értékelésre, amely megerősíti az analitikai módszer állítólagos teljesítményét. Az ilyen harmadik fél által végzett validálásokhoz a tesztkészlet gyártójának csatolnia kell az állítólagos mintamátrixokra vonatkozó validálási adatokat annak biztosítása érdekében, hogy a tesztkészlet pontosan teljesítsen ezeken a különböző mintamátrixokon. A validálási vizsgálatok során általában többféle mintaforrást, például különböző kontinensekről származó kukoricamintákat használnak az analitikai módszer megbízhatóságának bizonyítására. A vizsgálati rendszer robusztusságának további javítása érdekében a környezeti tényezőket, például a hőmérsékletet is ki kell küszöbölni vagy figyelembe kell venni. Ez egy inkubátor használatával érhető el, így az LFD fejlesztése mindig állandó, ellenőrzött hőmérsékleten történik.
A pontosság az az ár, amit a gabonafeldolgozók a gyors eredményekért fizetnek?
A gabonaátvételi pontokon végzett műveletek megfigyelése után egyértelmű, hogy a gyors, egymintás vizsgálatok a választott módszerek. Az oldalsó áramlású eszközök egyértelműen teljesítik az összes kritériumot, és ráadásul egyszerűségük miatt számos kezelési hibaforrást csökkentik. Az egyértelmű és alapvető szabályok betartásával a gyorsaságnak nem kell a pontosság rovására mennie. Megbízható és pontos eredményeket lehet kapni alig tíz perc alatt, és ez a kulcsa annak, hogy hatékonyan elemezzük és értékeljük a gabonát teherautóról teherautóra a fogadóhelyen.