Mik azok az anyarozs-alkaloidok?

Az anyarozs-alkaloidok a gombák által termelt vegyületek nagy csoportja, amelyek a vegetációs időszakban a legkülönbözőbb fűfajokat, köztük a kis szemű gabonaféléket támadják meg. Ezek a vegyületek kémiailag a klavin alkaloidokra, lizergsavakra, egyszerű lizergsavamidokra és peptid alkaloidokra oszthatók. Az anyarozsban vizsgált két gyakori alkaloid az ergotamin és az ergovalin.

Előállítás és előfordulás

A fő anyarozsgomba a Claviceps, amely számos fűfajban termel szkleróciumokat, a C. purpurea a leggyakrabban előforduló faj. A C. fusiformis azonban a gyöngykölesben is termelt anyarozsot. A C. paspali a Dallis fűmérgezésekben okozott problémákat. Az anyarozs előfordul a cirokban, és a Sphacelia sorghi nevű organizmus okozza. Bár más gombák is képesek anyarozs-alkaloidot termelni, ezek a fő fajok termelik az anyarozsot a gabonában.

A Claviceps nevű szervezet teljes életciklusa meglehetősen összetett, de az egyszerűség kedvéért ez a szervezet és a fent említett többi gomba a fejlődő mag fejlődő petefészkeit kemény gombaszöveti tömegekkel, úgynevezett szkleróciumokkal (néha "anyarozsnak" nevezik) helyettesíti. A szkleróciumok színe a barnától a lilásfekete színig terjed, és az anyarozs-alkaloidokat tartalmazzák. A gomba a talajban lévő anyarozsból jut be a gazdanövénybe. A fertőző gombaelemeket a szél és a fröccsenő eső segíti a gazdanövénybe való bejutásban, ahol a virágokat megtámadják, majd a szkleróciumok kifejlődnek. A gomba a növényből származó tápanyagokat használja fel az anyarozs fejlődéséhez és az anyarozs-alkaloidok bioszintéziséhez. Az anyarozsokat a gabonával együtt takarítják be, és ha nem távolítják el szűréssel vagy más eljárással, akkor a fertőzött gabonából készült takarmányba vagy élelmiszerbe kerülhetnek. Az anyarozs nem a tárolásból eredő probléma, de az anyarozs jelen lehet a tárolt gabonában, ami az anyarozsnak a gabonával együtt történő betakarításából ered.

Toxicitás

Az anyarozs az egyik legrégebbi ismert mikotoxikózis, amelynek előfordulását már régen feljegyezték. Az egyik legismertebb esemény a középkorban az anyarozs által okozott emberi járvány volt, amelyet Szent Antal tüzeként ismertek, és amelynek tünetei az üszkösödés, a központi idegrendszeri és a gyomor-bélrendszeri hatások voltak. Az állatokra hasonlóan hat, mint amit az embernél megfigyeltek. Sertéseknél az anyarozs alkaloidáknak tulajdonították az agalactiát. A fülek és más függelékek elvesztése az anyarozs gyakori hatása az állatoknál. Az anyarozsnak két típusát írták le: gangrénás és görcsös. A különbségek az anyarozsban jelen lévő különböző típusú alkaloidoknak tulajdoníthatók, mivel az anyarozsban (szkleróciumokban) az alkaloidok mennyisége és fajtái eltérőek lehetnek. A közelmúltban Etiópiában (1978) üszkösödés és végtagvesztés, Indiában (1975) pedig idegrendszeri tünetek, szédülés, álmosság, hányinger és hányás jelentek meg. Az etiópiai szkleróciumokban az ergometrin volt az alkaloid, Indiában pedig a klavin alkaloidákat, az agroklavint, az elimoklavint, a chanoklavint, a penniklavint és a szetoklavint találták. A két kitörés során termelt anyarozsokat a Claviceps különböző fajai okozták. Mivel az anyarozs-alkaloidok némelyike érösszehúzó hatású és egyéb kedvező farmakológiai tulajdonságokkal rendelkezik, terápiásan is alkalmazták őket. Az Egyesült Államokban a legtöbb széles körben termesztett magas csenkesz endofita gomba, a Neotyphodium coenophialum található. Ez az endofita ergovalint, egy ergopeptint termel, amely elegendő mennyiségben fogyasztva anyarozshoz hasonló toxikózist okozhat a csenkeszfüvet tartalmazó legelőkön legeltetett állatokban (CAST, 2003).