Milyen típusú gyógyszer a zearalenon?

Ez a vegyület kémiailag egy fenolos resorciklikus savas lakton, amely elsősorban ösztrogén gombametabolit. Vékonyréteg-kromatográfiás lemezeken rövid hullámhosszú ultraibolya fényben zöldes fluoreszkáló vegyületként figyelhető meg. Ezt a vegyületet a gomba egyes izolátumai a deoxinivalenollal együtt termelhetik.

Termelés és előfordulás

Az e mikotoxin előállításáért felelős fő gombafaj a Fusarium graminearum. A régebbi szakirodalomban ezt a szervezetet F. roseumnak nevezik. Az ezzel az organizmussal fertőzött gabona gyakran rózsaszínű, mivel a zearalenonnal egyidejűleg egy pigment is termelődhet.

A vegyület leggyakrabban a kukoricában található meg, azonban a világ különböző országaiban más fontos terményekben, például búzában, árpában, cirokban és rozsban is megtalálható. A búzában a zearalenon előfordulásának feltételei lényegében ugyanazok, mint a deoxinivalenolé, mivel a szervezet ugyanolyan módon jut be a gazdanövénybe. Általában a Fusarium fajok nedves, hűvös körülmények között nőnek, és hasonlóan behatolnak a növényekbe e kedvezőbb körülmények között. Amint fentebb említettük, ugyanaz a szervezet termeli mindkét vegyületet. Ugyanez a szervezet képes mindkét vegyületet előállítani a kukoricában. Az aflatoxin zearalenonnal és deoxinivalenollal való együttes előfordulása arra utal, hogy a fertőzést két különböző gomba, az aflatoxin esetében az Aspergillus flavus, az utóbbi két mikotoxin esetében pedig a F. graminearum okozta. Búzában, cirokban és kukoricában jól ismert, hogy a zearalenon a betakarítás előtti gabonában fordul elő, de más árucikkek esetében a felmérések nem elegendőek annak meghatározására, hogy a zearalenon betakarítás előtt vagy után keletkezett-e. A zearalenon a betakarítás előtt vagy után keletkezett. A zearalenon előfordulásának eltérései a különböző termésévekben, gabonaféléknél és esetleg földrajzi területeken fordulnak elő.

Más gombákhoz hasonlóan, a F. graminearum szemekben való szaporodásának elkerülése érdekében a tárolás során a nedvességtartalomnak <14%-osnak kell lennie. Lehet, hogy a zearalenon néhány más mikotoxinhoz képest viszonylag hűvös körülmények között is keletkezhet, de valószínű, hogy a fent említett gabonák többsége a tárolás során zearalenonnal szennyeződhet, és a gabonában a betakarítás előtt jelen lévő szintek megnövekedhetnek, ha a gabonát nem szárítják és tárolják megfelelően.

Toxicitás

A zearalenon legjelentősebb hatása, hogy a fiatal kocasüldőknél korán kifejlődik az anyaméh és egyéb ösztrogénhatásokat, valamint a fiatal kocáknál prepuciális megnagyobbodást okoz. Úgy tűnik, hogy a sertések a legjelentősebb mértékben érintett állatok, és lényegesen érzékenyebbek, mint a rágcsálók. A kocák vemhesség alatti etetése során a zearalenon hatásának tulajdonították a gyenge malacokat és a kis alomméretet. A zearalenon 0,5 és 1,0 ppm közötti táplálékszintjét hozták összefüggésbe az utóbbi hatásokkal, míg a sertéseknél a hiperösztrogenizmust 1,5 és 5,0 ppm közötti táplálékszintekkel hozták összefüggésbe. Tizenkét ppm zearalenont találtak a cirokban, amely szarvasmarhák abortuszában szerepet játszott. Úgy tűnik, hogy a zearalenon kötődik az ösztrogénreceptorokhoz, és hormonális változásokat eredményezhet. Úgy tűnik, hogy a zearalenon nem játszik szerepet az elhullásokban, mivel magas az orális LD50 értéke. Érdekes módon a zearalenon vagy annak metabolitjai a gyanú szerint korai pubertáskori változásokat okoznak Puerto Rico-i kisgyermekeknél. E jelenség más országokban való előfordulását még meg kell erősíteni az ok-okozati összefüggések tekintetében. Figyelemre méltó, hogy a zearalenon α-zearalenol néven ismert metabolitja valójában ösztrogén hatású, mint az alapvegyület (Richardson és mtsai., 1985).